KOKAD KÖZSÉG

Kokad község Magyarország keleti  részén, Hajdú-Bihar megyében, a megyeszékhelytől 36 km-re, a román határ mellett fekszik. Az 1612 ha területű község az érmelléki löszöshát nevű kistáj középső részén, az Ér völgyétől északra, annak hordalékkúpján helyezkedik el. Határterületén 50 ha vízfelületű mesterséges tó található. A község infrastrukturális ellátottsága jónak mondható.

Az okiratokban 1219-ben már szereplő falut a 14. század  első felében a Gutkeled nemzetségnek adták át Debreceni Dózsa fiai, a korábbi tulajdonosok. 1452-től a törökverő Hunyadi János birtokolja, majd a Selindi családé lesz. A 16. század második felétől a kokadiak többsége az új vallási irányzat, a reformáció híve. A 17. századot nagy nehézségek árán vészelhette csak át. A község számára különösen súlyos nehézséget jelenthetett Várad török kézre kerülése (1660), illetve az ezt kísérő török pusztítás. Mindenesetre az 1665. évi török defter lakatlannak mondja. Pusztulása azonban nem lehetett végletes. A Rákóczi - szabadságharc után ismét szerepel a hivatalos iratokban, s az egyebek mellett dohánytermesztéssel  is foglalkozó népesség száma gyorsan nő: a 18. század második felében már csaknem százan laknak itt.  A lélekszám az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a legmagasabb, a 19. század derekán közel 1300-an élnek Kokadon. Azóta a lakosság lassan fogyatkozik, az utolsó népszámláláskor 725 főt regisztráltak.

A település címerképe is jelzi Kokad mezőgazdasági mivoltát: zöldszínű címerpajzsba foglalt aranyszínű, hegyével felfelé álló ekevas és mellette csoroszlya látható. A mezőgazdaság jelentősége napjainkra is megmaradt, a lakosság nagy része őstermelőként dolgozik. A szántóföldi növények mellett a tormatermelés jelentős.

A II. világháború előtt a községet járható földút (szekérút) kötötte össze a Romániához került magyar Diószeg településsel. A vásárosokhoz ezen az úton jártak, itt bonyolították le a cserekereskedelmüket. Mivel az út fél napig tartott lőcsös szekérrel közlekedve, az út mentén volt egy csárda, ahova betérhettek, ez a Betekints. A csárda épülete a 17. században épült és a 20. Század elejéig működött. A csárda eredeti épülete mára már elpusztult, csak néhány tégla őrzi a múlt emlékeit. Ez a csárda azonban olyan hírnévre tett szert Petőfi Sándor jeles költőnk által, hogy bevonult a magyar irodalomba. Petőfi 1845-ös erdélyi útja során megbetegedett, és itt tartózkodott, itt ápolták a Betekintsben. Két versében is megénekelte azt a híres csárdát, amely Kokad büszkesége lett. „Kis furulyám szomorú fűz ága”című versét itt költötte, de Diószegen visszaemlékezve írta meg a „Van a nagy Alföldön csárda sok” kezdetű versét, mely tagadhatatlanul a kokadi csárdáról szól:

„Van a nagy Alföldön csárda sok

Azok közt, akiket én tudok,

Legkülönösebb a Betekints

Ennek széles földön párja nincs.

Menni akar, de csak düledezz,

Mint ivója, kikben sok a szesz!

Födele is félre van csapva,

Mint részeg ember kalapja.”

Kokad nevezetessége a Református templom is. A falu korábbi templomát 1792-ben bontották le. Az új templom 1793-ban épült, 1820-ra lett kész az új, kelet-nyugati tengelyű, nyugati tornyos, késő barokk templom, keleti oldalán egyenes záródással. Rachbauer József debreceni kőművesmester tervezte. Tornyát 1816-19 között emelték. Belső terét ötszakaszos, csehsüveg-boltozat fedi. A boltozatokat elválasztó hevederek a belső teret tagoló falpillérekre támaszkodnak, hasonlóan az éppen ez időben épülő debreceni Nagytemplomhoz.

A korszak technikai tudásának és ízlésének megfelelő, szép boltozati rendszer kisebb méretével itt bensőséges templomteret alkot.

A település természetvédelmi területekkel is büszkélkedhet. A Kék-Kálló völgyének folytatásában található a Daru-láp. A völgyszéleken idős füzek, a mélyebb fekvésben hazai nyárak, égerek, rekettyefüzérek állnak. A másik kiemelkedően értékes lápterület a község közvetlen szomszédságában található víztározó. Említésre méltóak a néhol a méteres magasságot is elérő zsombékok, amelyet elsősorban a zsombéksás, vagy a védett rostostövű sás alkot. Nagy állományban él itt a nádiboglárka, a tőzegpáfrány és a tavirózsa is.

A település arculata napjainkra megújult. Újult a Ravatalozó, a sportpálya, 2004-ben adták át az új, korszerű 3 tantermes iskolaépületet és a felújított iskolát, valamint a Bocskai István által  vezetett Habsburg ellenes felkelés 400 éves fordulójának tiszteletére a  Bocskai teret.